- Le sem tagadhatnád, hogy szeretsz focizni!
- Nem is akarom, pedig ez még nem is fejezi ki teljes egészében a labdarúgás iránti érzelmeimet. Maga a profi futball már nem hiányzik, de egyszerűen képtelen lennék foci nélkül élni. Tiszakesziben kezdtem focizni, a gyerekkori barátaim ma is ott rúgják a labdát, öröm velük lenni, boldogan tértem vissza. A megyei II. osztályban játszunk, őszintén szólva nem szakadok meg, ez már levezetés, klasszikus szabadidősport. A meccsek végére kellemesen elfáradok, közben pedig teljesen ki tudok kapcsolni, megszabadulok a mindennapok gondjaitól. Gyerekkoromban labdával feküdtem, labdával keltem, és közben labdával álmodtam. Ma sem tudom magam más közegben elképzelni, edzésen sem tudom megállni, hogy ötpercenként ne lőjek, passzoljak, vagy dekázzak, egyszerűen mágnesként vonz a labda. 

- És a futsal hogy került képbe?
- Általában szombaton játszik a DVTK az NB I.-ben, vasárnap regeneráló edzés, hétfőn pihenő szerepel a programban, ehhez kell igazítani a saját elfoglaltságaim. Amikor tehetem, megyek Tiszakeszibe, de ha ütközik a program, akkor hétfőn a Kazincbarcikai Ördögökkel kispályázok. Badalik Szabolcs barátom keresett meg, és ez a csapat is tele van régi baráttal, egykori csapattárssal. Lippai Ákos, Komlósi Ádám, Irhás Ignác, Vígh Ferenc, George Menougong és a többiek mellett vagy ellen éveket töltöttem el.

- A diósgyőri öltöző egykori lemezlovasának mi a véleményed a mai utódok által hallgatott zenéről, egyáltalán van szerepe a meccsre hangolódásban?
- Szerintem óriási szerepe van! A készülődés közben eleve megemeli a pulzusszámot egy jó pörgős zene - techno, heavy metal ebből a szermpontból teljesen mindegy -, ami a hangerő miatt még azzal is jár, hogy nem elég belesuttogni a levegőbe, hanem figyelni kell egymásra. 

- Ma már viszont egy sokkal csöndesebb, nyugtatóbb hobbi iránt lelkesedsz. Honnan jött a vadászat iránti szenvedély?
- Tiszakesziben gyerekeskedtem, amikor nem fociztam, akkor az ártéri erdőkben játszottam. A profi karrierem idején eltávolodtam a természettől, de visszavonulásom után rátaláltam erre a hobbira. 
Apósommal -, aki az ország egyik legkifinomultabb vadászösztönével rendelkezik - kezdtem el járni az erdőt, ő tanácsolta, hogy három évig csak figyeljek, tanuljak, és csak utána vizsgázzak le. 2016-ban jött el az idő, azóta amikor csak tehetem, sétálok egyet az erdőben, jól érzem magam a csöndben, teljesen kikapcsol. Jó időnként kilépni a mindennapok pörgéséből. Tévedés azt hinni, hogy a vadászat csak lövöldözésről szól, sosem viszketett az ujjam az elsütőbillentyűn, amióta vadászvizsgával rendelkezem, azóta talán hét vadat ejtettem el összesen. Sokkal fontosabb, hogy ápoljuk a vadat, nyáron iszonyatosan sok vizet, télen takarmányt hordunk ki az erdőbe, órákon át el tudom nézni őket.

- Szinte tegnap hagytad abba a profi labdarúgást, és most is az élvonalban dolgozol. Mi a legnagyobb különbség a közelmúlt és a jelen között?
- A háttér vitathatatlanul stabilabb, az anyagilag, infrastrukturálisan megerősödött klubok végre tudnak a minőségi szakmai munkára fókuszálni. Ez minden profi sport alapja, amikor hétköznapi gondok gyötrik a sportolókat, nem lehet tőlük csúcsteljesítményt elvárni.  Amióta 12 csapatra szűkítették az élvonalat, csak a legjobbak maradhattak, illetve négy csapatnyi NB I.-es játékos szorult a másodosztályba. Visszagondolva a pályafutásomra, elsősorban a mérkőzések ritmusában (a futás mennyisége, sebessége, a sprintek száma) látok fejlődést. 

- És mire elég ez a fejlődés?
- Az egy mérkőzésen megtett távolság tekintetében 12 kilométer jónak mondható, amit a magyar játékosok is tudnak. A nagy intenzitású futásban (19-25 km/h-s sebesség, ami egy jó tempójú futásnak felel meg) már elmaradás mutatkozik, a sprintek (25 km/h-s sebesség fölött, ami a csövön kifér) számában viszont fényévekre járunk az elittől. És akkor ne is menjünk bele, hogy a jónak mondható 300 méter sprint is lehet 10-15 darab 20-30 méteres vágta, vagy 50-100 darab 3-6 méteres kirobbanás. Az előbbi szinte csak egy kontrára játszó csapat támadója esetében képzelhető el, utóbbi viszont sokkal közelebb áll a labdarúgás általános képéhez: passz utáni elindulás, minél hamarabbi felgyorsulás, 5-6 méter a sprintzónában, majd úgyszintén gyors megállás. A részleteket  megvizsgálva azt látjuk, hogy elsősorban a felgyorsulás és a lassítás területén vagyunk gyengék, ebben kell fejlődnünk, ha nemzetközi téren is sikeresek akarunk lenni.

- Hogyan lehet ezt fejleszteni?
- A sebességet a legnehezebb jelentősen fejleszteni, bizonyos keretek közt az a magassághoz hasonló adottság. Viszont a mozgáskoordináció javításával minimalizálható az energia elszivárgás (kalimpáló kezek, oldalra kivetett sarkok), ezáltal a futógyorsaságot növelni, a sérülésveszélyt csökkenteni lehet. És természetesen konditermi erőfejlesztéssel is lehet javítani az eredményeken.
A robbanékonyság fejlesztésének a kulcsa, hogy edzésen minél gyakrabban érjék el a sprintsebességet a játékosok, hogy az izomban található gyors rostok mérkőzésen is minél gyorsabban és minél többször be tudjanak kapcsolni. 
Usian Bolt korszakos sprinter volt, és minden bizonnyal még most is gyorsabb a legtöbb labdarúgónál. Azonban míg az atlétikai pályán csak a rajtpisztolyra kellett figyelnie, addig a focipályán újra és újra el kell indulnia. Az pedig benne van a pakliban, hogy egy lassabb, de a játékot jól olvasó focista rendre megelőzni. Arról nem is beszélve, hogy olimpiai bajnokként célba érve több tíz méter állt rendelkezésre megállni, míg a focipályán úgy kell sprintben közlekedni, hogy közben fel kell készülni bármelyik pillanatban az irányváltásra, illetve az azonnali megállásra. Márpedig nem csak a gyorsulás és a sprint, hanem az irányváltás, az ütközések és a lassítás is rengeteg energiát emészt fel.
De nem minden a fizikai felkészültség, legalább ennyire ott kell lenni fejben is, mert aki gyorsabban reagál, esetleg előre tudja, mi következik, az másodperceket, métereket spórolhat meg. Ez is az edzéseken sajátítható el, minél többször gyors döntésre kell kényszeríteni a labdarúgókat. A mérkőzés ritmusát kell szimulálni edzésen, és a nyomást is. Ezért végzünk minden, alapvetően gyorsaság és állóképesség fejlesztő gyakorlatot labdával, illetve ezért számoljuk minden játék eredményét. Amikor a tizedik kapuralövés következik, akkor, aki hajlamos lenne másfelé figyelni, annak is maximálisan kell koncentrálni, mert rajta múlhat a csapat sikere. Hónap végén pedig összeszámoljuk az eredményeket, és a lista alján lévő játékosok vendégelik meg a többieket. 

- Akkor kezdte el a DVTK használni a GPS alapú rendszereket (Catapult, PlayerTek), mikor edzőként tértél vissza Diósgyőrbe. Az elmúlt években milyen tudást sikerült felhalmozni?
- Ezek az eszközök kiváló visszajelzést nyújtanak arra, hogy a foglalkozásokon sikerült-e elérni azokat a célokat, mit kitűztünk magunk elé. Számomra egyik legfontosabb mutató a magas intenzitású robbanékony megindulások száma különösen azokon az edzéseken, ahol szűkített területen zajlik a munka, és nincs tér még rövid sprintekre sem. Ez a futball:  a lehető legkisebb reakcióidővel, minél gyorsabban elérni a maximális utazósebességet. Minél többet csináljuk edzésen, annál jobban adaptálódik a szervezet, és annál könnyebb “elővenni” a mérkőzéseken. 

A napi munka mellett havi rendszerességgel készítek egy összesítést, amin tökéletesen látszik a játékosok terhelésének hullámzása. A nagyobb terhelést követően törvényszerű a visszaesés, aki ezt nem veszi tudomásul, az túledzi a játékosokat, és a kiváló hétközi edzésmunkát csapnivaló meccsnapi fizikai teljesítmény követ. 

Ezek a mérések is alátámasztják azt a közismert tényt, hogy egy belső védőnek sosem kell olyan futóteljesítményt nyújtani, mint egy szélsőnek, aki végigzakatolja a mérkőzést. Ismerve játékosok adatait, előfordult, hogy hasznosabbnak ítéltünk egy pihenőt, mint hogy fáradtan várja a hétvégi bajnokit. 

- Feltűnt, hogy az ellenfél mezőnyjátékosai mindig hamarabb kezdik a bemelegítést, mint a diósgyőriek. Mi ennek az oka?
- Annak a híve vagyok, hogy inkább 20 percig melegítsünk, de az legyen intenzív. Ebbe az időbe belefér a dinamikus nyújtás, a mozgásintegráció, a labdás gyakorlatok, a beadások, a kapura lövések, és a végén az aktiváló sprintek. Viszont kimarad az ide-oda sétálás és a ténfergés. Ha például 17 órakor kezdődik a mérkőzés, akkor 16:24-kor hagyjuk el az öltözőt, de előtte a játékosok egyénileg hengerezéssel felpezsdítik a vérkeringésüket, bemozgatják az izületeket. Egyre több stadion rendelkezik bemelegítő szobával, ahol labdázhatnak is. 16:25-kor kezdjük el a munkát a gyepen, majd 16:45-ig húsz percen keresztül melegítünk, mert értelmetlennek tartom, hogy félórát lötyögjünk. 

- Mire figyeljenek a szurkolók?
- Véleményem szerint abban léptünk a legnagyobbat előre, hogy a mérkőzés végén is be tudjuk mutatni azokat az apró mozgásokat, megindulásokat, irányváltásokat, amit korábban a fáradtság miatt nem. Nagyszerű lehetőséget nyújtanak a GPS alapú eszközök, de legalább ugyanilyen pozitív visszajelzés, amikor a labdarúgók azt mondják a mérkőzést követően, hogy rendesen elfáradtak, de azért nem az életükért küzdöttek. Azért is fontos a jó erőállapot, mert ha fárad a test, akkor fárad a fej is, ami magával hozza a rossz döntéseket. 

Névjegy

Név: Dobos Attila
Születési idő: 1978. november 24.
Születési hely: Miskolc
Magasság: 170 centiméter
Poszt: erőnléti edző

Sikerek labdaróként
Magyar Kupa-győztes 2x (2006/2007, 2008/2009)

NB I.-es mérkőzés/gól: 153/17
NB I.-es mérkőzés/gól a DVTK-ban: 21/0
Összes bajnoki mérkőzés a DVTK-ban: 85/9

Edzői pályafutás
2018/2019 erőnléti edző (DVTK, NB I.)
2017/2018 tavasz erőnléti edző (DVTK, NB I.)
2017/2018 ősz erőnléti edző (DVTK utánpótlás)
2016/2017 erőnléti edző (DVTK utánpótlás)

Játékos pályafutás
2018/2019 Kazincbarcikai Ördögök (Futsal NB II.)
2018/2019 Tiszakeszi (B.-A.-Z. megyei II.)
2017/2018 tavasz Tiszakeszi (B.-A.-Z. megyei II.)
2017/2018 ősz Eger SE (Heves megyei I.)
2016/2017 tavasz Eger SE (Heves megyei I.)
2016/2017 ősz Tiszakeszi (B.-A.-Z. megyei I.)
2015/2016 Kazincbarcika (NB III.) 29/1
2014/2015 Felsőtárkány (NB III.) 24/3
2013/2014 Mezőkövesd (NB I.) 17/0
2012/2013 Mezőkövesd (NB II.) 18/2
2011/2012 DVTK (NB I.) 10/0
2010/2011 DVTK (NB II.) 25/6
2009/2010 tavasz DVTK (NB I.) 11/0
2009/2010 ősz REAC (NB II.) 13/1
2008/2009 Bp. Honvéd (NB I.) 25/0
2007/2008 Bp. Honvéd (NB I.) 15/2
2006/2007 Bp. Honvéd (NB I.) 26/8
2005/2006 Bp. Honvéd (NB I.) 28/5
2004/2005 Bp. Honvéd (NB I.) 21/2
2003/2004 Bp. Honvéd (NB I/B)
2002/2003 DVTK (NB I/B) 23/1
2001/2002 Bőcs (NB II.)
2000/2001 DVTK (NB II.) 16/2
1995-2001 Borsod Volán
Tiszakeszi (B.-A.-Z. Megyei III. osztály)
Mezőcsát utánpótlás